A BSD rövid története

A BSD rendszer története - különösen a kezdetek - elválaszthatatlan a UNIX kialakulásától. Itt fontos megemlíteni, a kialakulás lényeges lépéseit.

A UNIX kialakulása:

Az időosztásos operációs rendszerek tervezését a 60-as évek elején kezdték el. Az akkori operációs rendszerek több korláttal rendelkeztek: egy programot voltak képesek futtatni egyszerre, csak azon a gépen működtek, melyre írták, az adatok megosztása nehéz volt. Szükség volt több feladat párhuzamos futtatására, több felhasználó egyidejű kiszolgálására, hordozható operációs rendszer megtervezésére, a szükséges programozási nyelv(ek), eszközök elkészítésére.

1965-ben kezdték el kifejleszteni ennek a követelményeknek megfelelő időosztásos rendszert melyet Multics-nak (Multiplexed Information and Computing Service/Idoosztásos Információs és Számolási Szolgáltatás) neveztek. A Multics rendszert - bár a fejlesztése zsákutcába került, mivel a futtatásához szükséges hardverek fejlesztését leállították - egészen 1985-ig fejlesztették, sőt, az utolsó Multics rendszert az ezredfordulón, 2000 októberében állították le véglegesen úgy, hogy a rendszer nagyobb problémák nélkül vészelte át a 2000-es évszámváltást.

Mindezek ellenére a Multics nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így néhány elégedetlen Multics-on dolgozó programozó a Bell Labs-nál - köztük Ken Thompson, Dennis Ritchie - még 1969-ben  elkezdték egy alternatív operációs rendszer kifejlesztését, UNICS néven.

(A fejlesztéshez PDP-7 típusú nagy számítógépeket használtak, amely ára 65.000 USD volt, ma egy új notebook 1.000-2.000 USD). 1971-ben elkészült az első UNICS kiadás, (amelynek a nevét később UNIX-ra egyszerűsítették) mely még  assemblerben készült, használni azonban csak szövegszerkesztésre lehetett. Felépítésében azonban a Multics-hoz képest ez is óriási fejlődés volt. Hamarosan a fejlesztők "átnyergeltek" az akkoriban jóval magasabb kategóriájú PDP-11 gépre, így ismételten beleütköztek az assembler nyelven írt programok hordozhatósági korlátaiba. 1973-ra a teljes rendszert újraírták, eleinte B nyelven, amely nem bizonyult elég rugalmasnak a feladathoz, így további módosításokkal az NB (New B) nyelven keresztül megszületett a C programozási nyelv, amelynek története mint látható, a kezdetektől szorosan összekapcsolódott a UNIX rendszerekkel, és azok evolúciójával. 1975-re a UNIX már a hatodik kiadását jegyezhette (Version 6), ez volt az első széles körben elérheto UNIX, amely már felhasználói programok tucatját volt képes futtatni. Hamarosan Ken Thompson másik oldaláról is megmutatkozott: a Berkeley egyetemen meghívott professzorként előadásokat tartott, ahova elkísérte a UNIX rendszer is, hiszen egyre több egyetem és kutatóintézet ismerte fel az új operációs rendszerben rejlő lehetőségeket. Miután Ken visszatért a Bell Labshoz, a Berkeley Egyetem Számítástechnikai kutató laborjában (CSRG) lelkes diákok és professzorok jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a UNIX rendszeren, ezt később önálló operációs rendszerként ki is adták BSD, azaz Berkeley Software Distribution néven. Ezáltal a Berkeley egyetem a UNIX történetének egyik legnagyobb fejlesztőbázisát adta, amely a BSD, mint szoftvercsomag kiadása után - kedvezményes oktatási licencek mellett - a legnagyobb terjesztőbázissá is növekedett.

Az első BSD-kiadások főleg csak felhasználói programokból álltak, de az események döntő fordulatot vettek, amikor a CSRG megbízást kapott a DARPA-tól (Defense Advanced Research Projects Agency) az ARPANET hálózatuk kapcsolattartó protokolljainak a továbbfejlesztésére. Az új protokollt egyszerűen Internet Protokollnak hívták, ez a későbbiek során TCP/IP néven vált ismertté és terjedt el. Ma a legszélesebb körben ezt a protokollt használják a hálózatokban. Az első, széles körben terjesztett IP-megvalósítás a 4.2BSD része volt, mely 1982-ben jelent meg. Az IP kifejlesztése hatalmas lépés volt mind a BSD, mind az ARPANET számára, mely az Internet kezdetét is jelentette. A mai operációs rendszerek a TCP/IP kezelését szinte kivétel nélkül mind a BSD-ből vették át.

A nyolcvanas évek közepén több új számítástechnikai cég tűnt fel. Sokan közülük inkább a Unix alapkód szerződéses felhasználását részesítették előnyben, semhogy saját operációs rendszer készítésébe fogjanak. (Például: Sun Microsystems, egy 4.2BSD-változat alapján készítette el a SunOS-t. IBM - AIX, HP - HP Unix) Az AT&T cég kereskedelmi forgalomba hozta a Unixot, először a System III-mal, ezt pedig rövid időn belül követte a System V. A System V alapkódja nem tartalmazott hálózatkezelést, így minden változat BSD-részeket tartalmazott; beleértve a TCP/IP hálózatkezelést, valamint az olyan segédeszközöket is, mint a vi szövegszerkesztő vagy a csh shell (ezeket a bővítéseket összességükben Berkeley Extensionsnak hívták).