Az Internet sok millió számítógép világméretű hálózata. Gerincét az a több tíz- vagy százezer nagy teljesítményű számítógép - úgynevezett szerver - alkotja, amelyeket műhold, üvegszál, mikrohullám és egyéb adatátviteli technikák kapcsolnak össze egymással. Ezekhez a gépekhez közvetlenül vagy internetszolgáltatókon keresztül csatlakoznak az egyes felhasználók - kliensek. A hálózati technológiának köszönhetően bármely kliens - a szervereket összekötő gerinchálózaton keresztül - el tudja érni a hálózat bármely másik pontját függetlenül attól, hogy az egymással kapcsolatba került számítógépek fizikailag hol helyezkednek el.
A gépek és a rajtuk tárolt anyagok hihetetlenül sokfélék. Az, hogy mégis megértik egymást és kommunikálni képesek, az általuk beszélt közös nyelvnek, az úgynevezett protokolloknak köszönhető. Mindez lehetővé teszi, hogy az Interneten - bármely gépről adatokat, leveleket vagy hozzájuk csatolt képeket, dokumentumokat küldjünk partnerünknek - e-mail (elektronikus levél) - ha hozzáférést engedélyeznek számunkra, távoli számítógépekről hívjunk le anyagokat a saját gépünkre - elérjünk gépünkről olyan helyeket - weboldalakat -, ahol grafikus oldalak formájában, előre elkészített információkat - szövegeket, képeket, hangot, mozgóképet - találunk - magunk is nyilvánossá tegyünk olyasmit, ami másokat érdekelhet.
A web az Internet leglátványosabb és leggyorsabban bővülő része. Multimédiás felületet nyújt, ami azt jelenti, hogy a képernyőnkre nem csak más gépekről való szöveget hívhatunk, de távoli számítógépeken levő képeket, mozgófilmeket is nézhetünk, zenét hallgathatunk a hálózaton keresztül.
A web úgynevezett weboldalakból áll, amelyeket egy-egy cég, intézmény, társadalmi szervezet vagy magánember tart fenn: ők határozzák meg a "hely" arculatát, tartalmát, stílusát, hogy mit és milyen bontásban tesznek elérhetővé. Egy-egy oldal színes oldalakból álló felület, állhat egyetlen címoldalból, de tartalmazhat több tízezernyi oldalt is. Olyasmi, mint a színes újság, amelyben a fényképek megmozdulnak, szereplők megszólalnak és amelyet a világon bárhonnan és bármikor el lehet érni.
Az oldalak HTML (hyper text markup language) formátumú dokumentumok, melyek
össze vannak kötve más oldalakkal a linkek - hivatkozások - segítségével.
Minden oldalnak saját webcíme, URL-je (Uniform Resource Locator - általános
adatforráscím) van, ennek beírásával juthatunk el arra a szerverre, ahol
az adott weboldalt fenntartják (pl.: www.comport.hu - multimédiás felület.cégnév.ország).
Az üzeneteket kis csomagokra bontják szét. Minden számítógép kap egy címet. Ez az IP cím. Az üzenet kap egy fejlécet, hogy melyik számítógépről melyikre megy. A csomag tartalmaz egy sorszámot is. A címzett gép ezeket összeszedi majd sorrendbe rakja. Ha eltűnik egy csomag, akkor a fogadó visszajelez, hogy kéri az elmaradt csomagot. Tehát a csomagkapcsolt hálózat az alapja az Internetnek.
Hogyan címeznek az Interneten? IP cím: 212.92.23.31 A számítógépek ezt a formulát egymás közt használják. Minden számítógépnek van IP címe amely rá van kötve az Internetre. Nem hasraütéses alapon van az IP cím hanem hierarchikus rendszerben osztják szét. Ez a címzés kb. 4 milliárd cím kiadását teszi lehetővé. Magyarországon a címek kiadását az MTA-SzTAKI látja el.
